Régi bölcsesség, hogy amint kint, úgy bent, amint bent úgy kint. Ha tisztában is vagyunk a mondás jelentésével, hajlamosak vagyunk megfeledkezni annak fontosságáról.
Kinek mit jelent a rend?
A rend olyan idilli helyzet, amikor a minket körülvevő tárgyakkal harmóniában tudunk lenni. Amikor azt érezzük, hogy el tudunk lazulni, a lelkük megnyugszik.
Mégis egyénenként másképp értelmezzük a rend fogalmát. Ami az egyikünknél rendnek számít, az a másikunknak őskáosz, és fordítva. Van, aki már azt is rendetlenségnek érzi, ha néhány játék, egy-két ruhadarab hever a lakásban, másnak pedig az sem zavaró, ha jóval több holmi van szem előtt, még az is belefér az ő rend fogalmába. Vagyis egy nagyon szubjektív fogalomról van szó, meglehetősen különböző a tűréshatárunk e tekintetben. Épp ezért fontos, hogy különbséget tegyünk rend és rend között.
Amikor rendről beszélünk, nem kell feltétlen a katonás, élére állított dolgokra gondolni. Nem az a cél, hogy úgy éljünk, mintha múzeum volna a lakásunk. Teljesen életszerű az, hogy alkalmanként a foglalatosságunkból adódóan rendetlenség keletkezik körülöttünk. Amikor valaki elmélyülten barkácsol, alkot vagy épp a konyhában sürög-forog, az a tevékenységgel járó rendetlenséget vonja maga után – ebben nincs semmi rendkívüli, a legrendszeretőbb ember otthonában is rendszeresen előfordul. Ezt nevezzük lényegi rendnek. Ez minket szolgál: a tárgyak praktikusan helyezkednek el – úgy, hogy azok a feladataink elvégzésekor kéznél legyenek, hatékonyan tudjuk általuk végezni a dolgunkat. A gond ott kezdődik, ha a rendetlenség nemcsak a cselekvés ideje alatt áll fenn, hanem tartós állapottá válik, állandósul.
De miért is fontos, hogy rend legyen körülöttünk? Fontos-e ez egyáltalán vagy csak afféle úri allűr?
A környezetünk jól tükrözi a személyiségünket, a belső világunkat. Az, aki rendben van önmagával, ki van békülve a világgal, annak a környezete is szép, rendezett. Ezzel szemben, aki rendetlenségben él, az gyakran érzi magát feszültnek, tehetetlennek, kimerültnek. Hosszú távon pedig ennél komolyabb problémákat is képes előidézni: elakadásokat az életünk különböző területeien, konfliktusokat, rosszabb alvásminőséget, de akár betegségeket is okozhat. És sokszor bizony nem is gondolnánk, hogy a problémáink itt gyökereznek.
Annak ellenére, hogy az otthonunk mennyire befolyásolja a lelkiállapotunkat, a mindennapjainkban meglehetősen keveset foglalkozunk a rendetlenséggel mint lehetséges stresszforrással.
Több kísérletet is végeztek ezen a téren, amelyek tanulsággal szolgálhatnak a számunkra. Az egyikben nők otthonait vették górcső alá, és azt tapasztalták, hogy a túlzsúfolt, rendetlen lakásokban élő nőknek magasabb a kortizol-, vagyis a stresszhormonszintjük, mint a rendezett otthonokban élő társaiknak. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyakran idegesebbek, feszültebbek, ingerlékenyebbek. Ebből is jól látszik, hogy az otthonunkban uralkodó körülmények mennyire befolyásolják lelkiállapotunkat.
A rendetlenség, az indokolatlanul sok, minket körülvevő tárgy csökkenti a hatékonyságunkat is. 2011-ben a Princeton Egyetemen végeztek egy kutatást, amely során megállapították, hogy a feladat elvégzése szempontjából irreleváns tárgyak jelenléte elvonja a figyelmünket, gyengül a koncentrációnk. A látókérget olyan terhelés éri, ami jelentősen rontja a teljesítményünket. Ezt magunkon vagy a gyerekünkön is könnyen megfigyelhetjük. Annak a gyermeknek, aki egy rendetlen íróasztálnál próbál rajzolni vagy tanulni, sokkal nehezebb dolga van, mint annak, aki egy szép, tiszta, majdnem üres asztalhoz ül le. Próbáljunk megfogalmazni egy levelet vagy megtervezni egy programot egy papírhalmazokkal, kávéscsészével, ételmaradékkal, hamutartóval, egy-két csomaggal telepakolt íróasztalnál, illetve egy tiszta asztal mellett. Könnyen megjósolható, melyik mellett hatékonyabb a munka.
Egy túlzsúfolt, rendetlen lakásban nemcsak gondolkodni nehezebb, hanem pihenni is. Nem tudunk ugyanis kellően ellazulni, feltöltődni. Az alvásunkra is nagy hatással van a hálószobánk, a lakásunk állapota. Ha befejezünk egy tevékenységet – de legkésőbb lefekvés előtt –, pakoljunk el magunk után. A gyerekszobában a játékok, a ruhák kerüljenek a helyükre, a hálószobánkban csak a legfontosabb dolgok maradjanak az éjjeli szekrényünkön. Minden mást, ami nem odavaló, tegyük el. Beleértve az elektronikus eszközeinket is. A mobiltelefonunkat, laptopunkat éjszakára hagyjuk másik helyiségben – lehetőség szerint. Ha ezekre odafigyelünk, a mindennapjaink részévé válnak, és a gyerekeink is ebbe nőnek bele. Később már ők is rutinszerűen fogják tenni a dolgukat, és a rend lesz számukra is a természetes közeg.
Mint az élet minden területén, úgy itt is nagyon fontos, hogy milyen mintát mutatunk csemetéinknek. Az a környezet, amiben egy gyermek felnő, nagyban meghatározza, hogy mit fog magával vinni, milyen körülmények között fog élni felnőttként.
Ha rendet teszünk a környezetünkben, a lelkünk is megnyugszik, megtaláljuk a problémáinkra a választ, és ez fordítva is igaz: ha a fejünkben rendet teszünk, rendszerezzük a gondolatainkat, feladatainkat, az a környezetünkön is nyomot hagy.
De a renden nem pusztán az otthonunkban lévő tárgyak harmóniáját érjük. Legalább ilyen fontos, hogy az idővel is jól gazdálkodjunk. Egy megfelelően kialakított, az egyén igényeit szolgáló napirend, a jó időbeosztás kulcsfontosságú a konfliktusmentes, hatékony életvitelhez. A gyermek életében a napirend kialakításának pedig azért van nagyon fontos szerepe, mert hosszú távon lesz rá hatással, az egész életére kihat annak megléte vagy hiánya. Aki napirend szerint él, könnyebben tanul az iskolában, ügyesebben szervezi meg a mindennapjait, a gondolkodása, a figyelme rendezettebb, a feladatait hatékonyabban végzi, kiegyensúlyozottabb és jobban alszik. Fontos, hogy a napirendre ne úgy gondoljunk, mint egy merev, kőbe vésett rendszerre, sokkal inkább egy támpontokat nyújtó keretként kezeljük. Az állandóság, az ismétlődés ugyanis megnyugtat, biztonságot ad gyermeknek, felnőttnek egyaránt. A napirendtől persze alkalmanként el lehet térni, de jó érzés, ha tudjuk, van mihez visszatérni.
Ha energiát fektetünk a környezetünk rendbetételére, ha tudatosan tervezzük meg mindennapjainkat, az – mégha időnként újra is kell tervezni – sokszorosan megtérül és hosszú távon képes javítani az életminőségünket.
Hiszem, hogy a boldogság a rendrakással kezdődik.
A cikk szerzője:
Sebestyén-Tóth Orsolya