A következőkben boncolgatjuk, hogy mi szükséges a gyerekek számára a jövőbeli boldogsághoz, sikerekhez és kiegyensúlyozott élethet. Mennyit tehet egy szülő ezekért, mi múlik rajta? Vajon mindent az élet alakít vagy vagy valamennyi ráhatásunk a folyamatokra?
A cikk előszavaként két fontos dolgot szeretnék tisztázni, illetve átbeszélni.
Az első, hogy jelen cikk (és sok állásfoglalás) csak egy vélemény, ami empirikus tapasztalatokon alapul. Ezekkel lehet egyetérteni vagy teljesen az ellenkezőjét gondolni. Mindenki a saját szemüvegén keresztül vizsgálja a világot. Ez teljesen rendben is van.
A másik a siker. Mindenki számára mást jelenthet. Van, aki a boldog és kiegyensúlyozott hátteret, van, aki az anyagi oldalát nézi, egy adott munkahelyen elfoglalt vezetői szerepet, sok szabadidőt, stresszmentes életet vagy épp az önmegvalósítást. A cikk arra igyekszik fényt deríteni, hogy bármit is jelentsen számunkra a siker, az elég jelentősen alapszik a továbbiakban leírtakon.
Felgyosult világban élünk. Rengeteg információ ér minket, amiket gyorsan kell feldolgozni vagy csak egy relével eldönteni, hogy ez fontos-e. Régen hetente megérkezett az újság, elolvastuk és rendben voltunk. Ma már viszont a közösségi médián keresztül ömlik ránk az információ. Rengeteg email jön, telefonhívás, üzenet. Ezeket mind fel kell dolgoznunk. Illetve z információk esetében a validitás vizsgálat. Példának okáért a koronavírus kapcsán százával tudnánk cikkeket idézni, ami szerint a vírus nagyon veszélyes. Ugyanennyit arról, hogy a vírus nem. Még ugyanennyit arról, hogy ez egy globális összeesküvés része. Nehéz kiszűrni, hogy mi az igaz. Fontos megértenünk, hogy a világ folyamatosan változik, nem olyan, mint 10-20-30 évvel ezelőtt volt.
A munkaerőpiacon is nagy változások folynak, de erről picit később.
Ezzel szemben a közoktatás nem sokat változott az elmúlt évszázadban. Tantermi képzés az anyagok leoktatásával majd elvárásával, hogy a gyermek tanulja meg. Ezt nem szeretném megvétózni, hiszen a lexikális tudás nagyon fontos. Viszont sok olyan egyéb készség is szükségessé vált, amire már az intézmények nem készítenek fel.
Személyes kedvencem Tony Wagner által definiált 7 db „túlélési” képesség (szabad fordítással):
- Kritikus gondolkodás és problémamegoldás
- Együttműködés a hálózatok között és a befolyás által történő vezetés
- Agilitás és alkalmazkodóképesség
- Kezdeményezés és vállalkozói szellem
- Hatékony szóbeli és írásbeli kommunikáció
- Információk elérése és elemzése
- Kíváncsiság és fantázia
Ezek mind olyan képességek, készségek, amik hosszú idő alatt sajátíthatók el, sőt, egy idő után már szinte nem is változtathatóak. Szeretném leszögezni, hogy emellett a jelenlegi oktatási felépítés során átadott tudásanyag továbbra is nagyon fontos! Viszont egyre nagyobb szerep jut a fenti képességeknek.
A multinacionális vállalatok toborzásánál egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fentiek meglétére. Miért?
Amennyiben egy állásra jelentkező nem tudja használni az excel függvényeket vagy nem tudja hogyan kell kezelni egy adott gépet, meg tudom tanítani? Igen, akár rövid időn belül is.
Viszont, ha nem rendelkezik jó problémamegoldóképességgel, vagy nem képes csapatban dolgozni, akkor meg tudom tanítani? Nem kifejezetten.
Vagyis, sokkal fontosabb, hogy ezen képességek birtokában legyen, mint az, hogy a munkavégzéshez szükséges szakmai tudás birtokban legyen. Hosszútávon sokkal értékesebb a szervezet számára, így előnyt élvez a „csak” szaktudással rendelkező versenytársaival szemben.
Viszont ezen képességek elsajátítása sok időt és gyakorlást igényel. Valamint az idő ellenünk dolgozik. Hiszen, ha kialakul egy érett személyiség, egyre nehezebb változtatni. Fiatalkorban, könnyebben tudunk irányt mutatni.
Szinte mindegy, milyen életúton szeretnénk járni. Problémák és megoldandó feladatok szembe fognak jönni. Tárgyalni, beszélni kell emberekkel. Lesznek munkatársak, üzleti partnerek, akikkel együtt kell működni, szót kell érteni. Így a korábban leírt 7 darab készség vagy egészére, vagy jelentős részére szükségünk lesz életünk során.
Bármennyire vagyok ügyes a szakterületen és rendelkezek hatalmas tudással, ha nem tudom érvényesíteni, nem fogok tudni kibontakozni. Így bármi is okozza számomra a boldogságot, szükségem lesz ezekre, hogy el tudjam érni. Csekély odafigyeléssel, gyakorlatokkal elsajátíthatók. Vagyis a profit a rászánt idő függvényében később hatalmas!
Az, hogy ezek fejlesztéséről milyen módon gondoskodunk, lényegtelen. Számtalan lehetőség áll rendelkezésre. Remélem az viszont a továbbiakban nem kérdés, hogy szükséges-e ezek fejlesztésével foglalkozni.
Metaforával élve: a vonat elindult. Ha rajtavoltunk, odaérünk a célhoz. Ha nem, akkor még jön pár következő vonat, amivel ugyanúgy elérünk a célhoz, csak később és akkor már nem tudjuk mi vár ott. Ha viszont ezt a pár vonatot elmulasztjuk, akkor soha nem fogunk odaérni.
A cikk szerzője:
Barta Ákos
Tudáskuckó társalapító
Alberlet.hu ügyvezető
MATE (korábban: SZIE) PhD doktorandusz