Egyenesen arányos a gyermek "okossága" a család anyagi helyzetével? A válasz egy hatalmas igen. Viszont ami érdekes: nem anyagi okok állnak a háttérben. A továbbiakban ezt tudjuk meg, hogy az esetek nagy részében miért igaz a fenti állítás.
A termőföldet néhány évente ugaron hagyják, azaz pihentetik egy kicsit a folyamatos megműveléstől ha nem így tennék, egy idő után a föld teljesen kimerülne, nem teremne rajta semmi.
Ezen elven alapszik az iskolákban a nyári szünidő is. A 19.században Edward Jarvis kutató „Az oktatás és az elmezavar összefüggései” című beszámolójából kiderült, hogy 1741 elmebeteg vizsgálata során 205 esetben a „túliskolázottság” volt a kiváltó ok. Emiatt az oktatás korai reformerei nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a gyerekek ne részesüljenek túlságosan sok oktatásban, például megszüntették a szombati tanítási napot.
Vajon tényleg hasonlít az emberi agy a termőföldhöz és segít e a rövid parlagon hagyás? Karl Alexander, a John Hopkins egyetem szociológusa 650 általános iskolás gyerek eredményeit követte nyomon 1. és 5. osztály között egy széles körben alkalmazott teljesítményfelmérő segítségével.
A gyerekeket a családjuk anyagi státuszának megfelelő szocioökonomikus osztályok szerint 3 csoportba sorolta; alsó, közép és felsőosztálybeli.
A tesztet minden évben a tanév elején, szeptemberben írták a tanulók. Az 1. osztályban nem mutatkozott jelentős különbség a 3 csoport teljesítménye között, az alsó és felsőosztálybeli diákok közötti különbség 32 pont a gazdagabb gyerekek javára. Az 5. osztályos teljesítményeknél viszont ez a különbség már megduplázódott.
Mi lehetett az oka, hogy a gazdagabb gyerekek jobban teljesítettek?
A kutatók kétféle választ adtak az osztályok közti különbségekre és egyik sem volt túl árnyalt. Az első, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknek nincsenek olyan velük született képességeik, mint előnyösebb helyzetben lévő társaiknak, azaz nem elég okosak. A másik, hogy az iskolák rosszul közelítik meg a problémát és a tanárok nem végeznek elég jó munkát miközben a szegényebb gyerekekkel próbálják elsajátíttatni a tananyagot.
Alexander végül felfedezte, hogy ha évente kétszer írják a tanulók a tesztet, - egyszer a tanév elején szeptemberben, egyszer a tanév végén júniusban – akkor az eltérő eredmények alapján találhatunk egy sokkal logikusabb és szofisztikáltabb választ.
A tanév végén felvett eredményekből az látszott, hogy az 5. év végére a alsóbb osztálybeli diákok „túltanulták” a gazdag gyerekeket, a legtöbb pontszámot pedig a középosztályból való tanulók érték el.
A tanév elején írt tesztekkel azt mérték, hogy hány ponttal nőtt vagy csökkent a diákok teljesítménye a nyári szünidő után. A szeptemberi felmérőkből kiderült, hogy az 5. év végére a hátrányos helyzetű gyerekek teljesítménye mindössze 0,26 ponttal nőtt. Ehhez képest a tehetős családban élő gyerekeké 52,49 ponttal növekedett. Hiába tanulták túl a tanév során a szegényebb gyerekek gazdagabb társaikat, a nyári vakáció alatt rendkívül visszaestek.
Kiderült, hogy az összes előny, amire a gazdagabb gyerekek szert tettek kevésbé jómódú társaikkal szemben, az annak köszönhető, hogy az iskolán kívül is tanultak. A nyári szünet alatt olvastak, szüleik múzeumba vagy külön foglalkozásokra vitték őket és fejlesztő feladatokat oldottak meg velük. Ezalatt az idő alatt a hátrányosabb helyzetű csoport tagjai kint játszottak a társaikkal vagy tévét néztek a szobában, melyek valljuk be nem fejleszti sem az olvasási, sem a matematikai képességeiket.
Karl Alexander kutatásai jól bizonyítják, hogy a nyári szinten tartó otthoni fejlesztés milyen hatalmas előnyt ad a gyerekeknek az iskolában és ez az előny és tanulási kultúra segíti, hogy sikeres felnőtté váljon. Amit a leírtak alapján még biztosan elmondhatunk, hogy a diákoknak kell a nyári szünidő, hogy pihenjenek, regenerálódjon az agyuk és felkészüljön folyamatos terhelésre. De amíg a termőföldnek jót tesz, ha hosszú hónapokig nem történik vele semmi, az iskolai nyáriszünetnek nem csak a semmittevésről, a tévé vagy számítógép előtt töltött hosszú órákról vagy a barátokkal való játékról kell szólnia ha nem szeretnénk, hogy a gyermekünk hátránnyal induljon a többiekkel szemben a következő évben.
A cikk szerzője:
Tóth Rebeka