Barion Pixel
 

JÓT, JÓKOR: Mikor kezdjünk mesélni a gyermekünknek?

A gyermekünknek a mesélést már magzat korában is elkezdhetjük, hiszen 16 hetes kor körül a magzat már néhány hang észlelésére képes. És ahogy a hallása továbbfejlődik, 24 hetesen már a külvilágból érkező hangokra és más zajokra is képes reagálni.


Kedves emlékem a saját várandósságaimból, amikor a hintaszékben ülve, gyertyát gyújtva, minden új hónap kezdeténél egy-egy mesét mondtam a Picikéimnek.


A gyermeket születése után szintén köszönthetjük mesével. A baba első könyvei egyszerű lapozók, amik általában egy-egy állatot mutatnak be. Ezeket már félévesen az ölünkben tartva mutathatjuk nekik. Majd mikor már kúszik-mászik a gyermek, jöhetnek a testérintős mondókák pl. Ez elment vadászni…


Minden életkornak megvan a saját mesetípusa, amivel támogathatjuk őt abban, hogy az aktuális fejlődési szakaszon könnyebben haladjon át.


A gyermekek belső képalkotó tevékenysége 3,5-5 éves korra alakul ki. Addig olyan könyveket nézegessünk velük, amik szép, természetes ábrákkal illusztráltak, s ha lehet, tartsuk őket távol a képernyőktől.


Miért jók a mesék?


Mert azt erősítik bennünk, hogy a minket ért csapások után könnyebben fel tudunk állni. Ez a képesség (reziliencia képesség) van, akinek hiányzik, s van, aki rendelkezik vele. A mesék segítségével kialakítható, illetve tovább növelhető. Hiszen az igazi mesékben mindig a jó győz, és a főhősnek akad(nak) segítőtársa(i), aki(k)nek köszönhetően a felmerült problémát könnyebben meg tudja oldani. Bármilyen helyzettel szembe tud nézni a mesehős.


Milyen jótékony hatásai vannak a mesélésnek a gyermekre?


Akik rendszeresen kapnak mesét, azoknak iskolába lépve

  • gazdagabb szókincsük lesz

  • fejlettebb az érzelmi intelligenciájuk

  • fejlettebb az önkifejezési módjuk

  • és már megismertek többféle konfliktus megoldási módot

A későbbi gondolkodásra is hatással vannak a mesék. Amihez érzelem köt minket, az megmarad bennünk. A mesehőssel szimpátiát érez a gyermek, dopamint termel az agya, átéli a történetet, beleéli magát, látja maga előtt a meseképeket. Ez az agyi munka kihat a mozgására, a motorikus képességeire, az érzékelésére, és nem utolsó sorban a viselkedésére is.


Végezetül álljon itt egy idézet Vekerdy Tamástól:


„Ha a gyerek a tévében nézi a mesét, akkor készen kapja a képet, következésképpen nincs belső képkészítés. Ám, ha szavakkal mesélek, az agyában belső képek keletkeznek. Minél ritmikusabban mesélek, „egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy”, annál erősebb a kép. A belső képkészítés, mondja a pszichológia, elaboráció, feldolgozás. Feldolgozódnak a vágyak, a feszültségek, az indulatok. Miért nyugszik meg este a gyerek, ha mesélek neki? Miért megy le a láza a beteg gyereknek, ha mesélek? Mert a feldolgozás során relaxálódik. Játék során is a belső kép a lényeg: sétálsz át a szobán és rád szól, hogy ne lépj a szőnyegre, mert az a tenger. Vizsgálatok igazolják, hogy miközben tudja, hogy az valójában a szőnyeg, egyúttal látja a tengert is. Belső kép! Drámai, hogy manapság tömegével kerülnek óvodába úgy a gyerekek, hogy nem tudnak mesét hallgatni, ugyanis sose meséltek nekik a szüleik, csak beültették őket a tévé, a laptop, a tablet, az okostelefon elé. Egyre többen játszani sem tudnak, mert mióta eszüket tudják, kütyüznek, képernyőt bámulnak. Magyar vizsgálatok szerint az a gyerek, akinek mindennap meséltek, az iskolába lépéskor anyanyelvi fejlettségben másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hallgatott mesét. Márpedig az anyanyelv a szilárd, szuverén gondolkodás alapja. Mert nem úgy van, hogy először gondolkodik a gyerek, csak még nem tudja elmondani. Nem. Előbb beszél, és abból nő ki a gondolkodás. Minél gazdagabban beszél, annál gazdagabb a gondolkodás.Hogyan készítheted fel az iskolára? Elárulom. Mesélj neki minden áldott nap. És még tízévesen is bújjon melléd, és olvass fel neki regényt, Copperfield Dávidot, A Gyűrűk Urát, bármit. Az élete igazolja vissza, hogy szántál-e erre elég időt: ha sok mesét hallott, ő is olvasni fog, és az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését. És nem fog olvasni a gyereked, ha csak nézett mesét.”


A cikk szerzője:

Mátrainé Tasnádi Anikó

Waldorf-pedagógus

Ligetszépe-mesepedagógus

2 boldog gyermek édesanyja

155 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése