Sok fejtörést és nehézséget okoz, okozott ez mostanában a szülőknek az utóbbi másfél évben. Hol járhattak a gyerekek oviba, suliba, hol nem, mint a mesében. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeknek sem könnyű ez az időszak, hisz nehéz megérteni, elfogadni, hogy ma még játszhattak a többiekkel, holnap már miért nem?!
És akkor mikor?
Ez pedig egy olyan kérdés, amire a jelenlegi vírushelyzetben senki sem tudott pontos választ adni.
A gyerekek egyébként is a MOST-ban élnek, olyan nehéz megérteni a MAJD-ot. Mihez is köthetnék? Nem tudjuk nekik megmondani, még mennyit kell aludni, hisz a felnőttek sem tudják rá a választ. A felnőttek aggodalmát, bizonytalanságát pedig érzik a gyerekek. Őket nem az érdekli, miért van maszk az embereken, mert ahhoz könnyen hozzászoknak, a kezdeti furcsaságon már rég túl vagyunk. Könnyebben alkalmazkodnak, mint mi.
Az érdekli őket, mikor játszhatnak a barátaikkal. A szocializálódás időszakában a társas kapcsolatok és a játék szerepe kiemelten fontos. Most, ebben a terhelt időszakban nélkülözniük kellett kortársaikkal a közös játékot. De magáról a játékról nem kell, nem kellett és nem is tudnának lemondani.
Fontos, hogy játssz a gyerekeddel!
Mindegy, hogy bújócskáztok, meséltek, doktor bácsisat játszotok vagy királylányosat, a lényeg, hogy olyankor csakis rá figyelj! Téged se zökkentsen ki semmi és senki! Ha figyeled a gyermeked játék közben, akkor rengeteg minden kiderül róla, hisz ők, ebben a korban, legkönnyebben játékokon keresztül kommunikálnak.
A játék jelentősége óriási egy ember életében. Felnőttként is szívesen játszunk, rég elfeledett energiákat felszabadítva magunkban, a gyermekeknek pedig egyenesen létszükséglet, a fejlődésük elengedhetetlen eleme a játék.
Tudom, sok szülőnek nincs már energiája munka mellett, közben is folyton játszani a gyerekkel…
Hogyan lehet ezt mégis megvalósítani?
Az a javaslatom, hogy különíts el erre időt minden nap! Amikor nem zavar semmi. Nem főzöl közben, nem telefonálsz, csakis kizárólag a gyerekkel vagy, rá figyelsz, egy fél órát, órát!
Ha megkapja tőled a teljes figyelmet, akkor ő is nyugodtabb lesz, jobban eljátszik utána egyedül, vagy a tesóval is és jobban elfogadja azt is, ha anya nem ér rá azonnal.
Ha van a nap részében közös játékra szánt idő, az biztonságérzetet és rendszert teremt a gyerekeknek. Amit az oviban és a suliban is megkapnak. Tudja, mikor van közös játék az óvónénivel, mikor van tízórai, mikor van tanóra a suliban és mikor van szünet, hogy játszhasson az osztálytársakkal.
A játéknak rengeteg formája van.
A képzelt játékok alapja, hogy képesek vagyunk arra, hogy a már átélt szituációkat, helyettesítsük egy elképzelttel. A “mintha” játékok, a fikciók nagyon fontosak az óvodás és a kisiskolás korosztály számára. Amikor úgy csinálnak a gyerekek, mintha tanárok, mintha rendőrök lennének, mintha repülnének, mintha sütnének. Te is játszottad ezt gyerekkorodban! Leginkább az óvodáskorra jellemző, de én azt gondolom, valójában sosem növünk ki belőle. És ez jó! :)
A gyerek azért játssza ezt, mert így készül fel az életre.
Mert ezzel tanulja meg, hogy működik a világ. Képesek úgy csinálni, mintha takarítanának, anélkül, hogy takarító eszköz állna a rendelkezésükre. Képesek egy botot varázspálcaként használni, vagy hosszan kardozni vele, elképzelve, hogy ők lovagok, hősök, akik pl. a királylány megmentéséért harcolnak. De rengeteg változata van a képzeletbeli játékoknak, egészen egyszerű helyzetektől kezdve a bonyolult szituációkig.
El tudod képzelni, mi mindent rejt egy tér, egy tárgy, egy szín, egy dallam gyermeked fantáziája szempontjából? Szerepjátékok sora elevenedik meg. Figyelve gyermekedet játék közben, rengeteg információhoz juthatsz róla,, hisz ahogy említettem, ezek alapja leginkább megélt, látott mintákon alapszik, a gyermek kíváncsisága, érdeklődése fényében.
Mi történik az iskoláskorú gyermekekkel?
Ők szépen lassan áttérnek a fejlettebb játékformákra. Olyanokra, melyekhez már szabályok betartására van szükség. melyek a probléma- és megoldóképességet, a kreativitást, és a dramatikus tevékenységre való készséget is mozgatják gyermekedben. Ez a forma még ezekben az években is jelen van a gyermekeknél. A dramatikus tevékenységek jelentősége, hogy a beleélés képességét erősíti és használja, majd a szerepcsere révén racionális szinten is értékeli az adott helyzetet, tehát azáltal jut tapasztaláshoz, hogy bele gondol a másik helyzetébe is. Ennek a képességnek a jelentőségét nem kell hangsúlyozni, hisz egész életünket meghatározza, hogy mennyire sikerül belegondolnunk mások helyzetébe, mennyire sikerül elfogadnunk másokat.
Gondolj csak bele, hány olyan helyzettel találkozik gyermeked, amikor pillanatnyi döntéseket kell hoznia a társas kapcsolataira vonatkozóan… Igy aztán a másokkal való együttműködés, a másokhoz való alkalmazkodás gyakorlására is kiváló terepként szolgál.
A játék szabadságot, felszabadulást, önfeledtséget és rengeteg sikerélményt hordoz magában, melyek gyermeked harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlenek.
Az, hogy gyermekünk biztonságos, védett környezetben fedezheti fel magának az őt körülvevő világot, az egyaránt fontos gyermeknek és szülőnek. Hisz tapasztalatokat gyűjt arról, hogy hogyan vigyázzon saját magára, hogyan küzdje le a saját korlátait, hogyan küzdje le a bizonytalanságát, vagy bátortalanságát, fejlődik a társas, szociális kapcsolataiban, hisz van, hogy alkalmazkodnia kell egy másik gyerekhez, és van olyan is, hogy mintául szolgálnak egymás számára tetteikkel, viselkedésükkel. A rengeteg sikerélményről, melyet szerezhet még nem is beszéltünk! Játék közben a mozgékonyságát, kreativitását, ügyességét, megoldóképességét egyaránt használva teljesít, miközben önfeledten és felszabadultan játszik!
Szóval, szánj minden nap egy kevés, de koncentrált időt a gyermekeddel való közös játékra, mert ezzel erősödik a biztonságérzete, fejleszted a képességeit és felkészíted játékosan a valódi élethelyzetekre!
De lépjünk most egy nagyot: Te vagy én miért ne tehetnénk ugyanezt?
Miért ne készülhetnénk fel mi is játékokkal az életünkben felmerülő helyzetekre?
Miért ne játszhatnánk el azt a szituációt, hogy te, mint alkalmazott, oda mész a főnökhöz, mert úgy érzed, járna neked fizetésemelés, én pedig eljátszom a főnököd. Megnézzük játékosan, hogy válaszolhat, milyen reakciói lehetnek és az, hogyan hat rád. Vagy akár fordítva. Miért ne bújhatnál a főnököd bőrébe, hogy meg tudd, ő mit él át? Miért ne játszhatnánk el, mit kellene mondanod az anyósodnak, hogy kevesebb legyen a konfliktus? Vagy mit mondj a férjednek vitás gyereknevelési kérdések esetén? Még sorolhatnánk a megoldandó élethelyzeteket. Gondold csak át, mit nyernél azzal, ha több helyzetet kipróbálhatnál, megnézhetnéd mi a nyerő viselkedési forma! Megtapasztalhatod, milyen apróságon múlik olykor egy helyzet sikeressége, nem beszélve a saját sikerélményről, amit okozhatnak ezek a gyakorlatok! Tudod, az a tapasztalatom a felnőttek néha nehezebben hagyják abba a játékot, mint a gyerekek! Ezért is készítek olyan interaktív, játékos programokat felnőtteknek, ahol a saját problémájukra is megoldásokat kereshetnek a játékos formáknak köszönhetően. Elmélyül tőle az önismeretük, nő az önbizalmuk és az önértékelésük, ezzel segítve önmagukat a felmerülő problémáik megoldásában.
A cikk szerzője:
Milák Melinda
Önismereti mentorálás színész-drámatréner