Biológiai fejlődése:
A gyermekek testi fejlődésében 6–8 éves korban következik be jelentős változás. A szociális intelligenciában és a tanulási képességekben jelentkező minőségi átalakulás lassú folyamat, és egyénenként változó módon zajlik. Alapja a biológiai-agyi változás.
Testi fejlődése:
A gyermekek testmagassága és izomereje növekvőben van. E folyamatban az egyéni különbségek szembetűnők. A fiúk izomereje megkétszereződik, a lányoké is növekszik, de korántsem ilyen mértékben. A tejfogak kihullása, a „fogváltás” jelentős állomás a testi fejlődés folyamatában.
A tanító a gyerekek napirendjét biológiai és testi fejlődési folyamatuk ismeretében szervezheti. Ügyelnie kell a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgásra, a táplálkozásukra – elég hosszú idő szükséges ahhoz, hogy a fogait váltó gyermekek egyenek és jóllakjanak. Különös gondot kell fordítania játéktevékenységükre, illetve arra, hogy levegőn tartózkodjanak, mozogjanak a szabadban.
Bár a 6-7 éves gyermek (aki iskolás) más, mint az 5-6 éves (aki óvodás), de semmiképpen nem elhanyagolható különbségek mutatkoznak mind a 8–12 évesekhez, mind pedig egymáshoz viszonyítva. Az átmenet időszakában a csontozat, a gerincoszlop különbözőképpen terhelhető.
Az agy fejlődése:
A gyermekek lassan alakuló testi növekedése és erősödése önmagában nem eredményezné a képességek változását. Óvodáskor végéig fokozatosan differenciálódnak az agyi funkciók. Így jön létre a lateralitás, a kezességi dominancia. A gyerekek többségénél mindez kialakul, a kezességi dominancia megszilárdul 5-6 éves kor körül. Ám vannak olyanok – és nem kevesen –, akiknél ez a fejlődés lassabb, átnyúlik 6-7 éves korra, így a tanító találkozik e folyamat bizonytalanságaiból eredő tanulási nehézségekkel.
A lateralizáció lehetővé teszi a kifinomultabb, összetettebb, differenciált cselekvést, valamint a magasabb szintű gondolkodást. Így a gyermekek többsége 6-8 éves kor körül képes az olyan összetettebb, egyben differenciáltabb tevékenységekre, mint például az írás, a labdadobás és -rúgás.
Más nézetek szerint az agy mielinizációja (az idegsejtek hosszú nyúlványait, az axonokat körülvevő „szigetelőréteg” kialakulása, amely az idegek gyorsabb és célzottabb ingerületvezetését teszi lehetővé) 5–8 éves kor között felgyorsul, ezt az agy elektromos aktivitása is igazolja. Ez a folyamat az agy egyes területei közötti összeköttetések kialakulását segíti, és tevékenységeinek minőségi változását teszi lehetővé. Mindezen átalakulások a homloklebeny, az agyi központok magasabb szintű összehangolásáért felelős agyterület működését finomítják. A homloklebeny szabályozza a cselekvést, vagyis azokat a változásokat, amelyek az óvodás- és iskoláskor átmeneti szakaszára jellemzőek.
Amikor magatartászavarral küzdő gyerekek kerülnek iskolába, a tünetek mögött mindig meghúzódhat a mielinizáció, a lateralizáció vagy a homloklebeny funkcionális hibája is. E területek lassú fejlődése nehézségeket okozhat a finomabb, összetettebb mozgáskivitelezésben és gondolkodásban; a homloklebeny sérülése, nem kielégítő fejlődése a viselkedés furcsaságát okozza: a gyermek képtelenné válik célok megvalósítására; tevékenységei szabályozatlanok, mozaikszerűen töredezettek, összefüggéstelenek. Nem tud különbséget tenni fontos és jelentéktelen ingerek között, ezért gyakran teljesen egyforma dinamikával válaszol azokra. Az a pedagógiai tapasztalás, miszerint az agyi előfeltételek hiánya, gyengesége akadályozza a gyermeket a sikeres tanulásban – teljesen helyénvaló.
Az iskolai tanulási képességek mindegyike a mozgásfejlődésre épül. A mozgás – az úgynevezett természetes vagy nagymozgások – minősége, a kivitelezés pontossága, a koordináltság megalapozzák a téri tájékozódást, az irányok, a testséma érzékelését, a finommotorikát, a beszédfejlődést. Ezek a képességek szükségesek az írás-olvasás és a matematika alapjainak elsajátításához.
Indokolt és szükséges a gyermekek alapos megismerése, a biológiai és az agyi fejlődés sajátosságainak feltárása viselkedésének megfigyelésével és a jelenségek értelmezésével. Időt kell adni – amely az egyes gyermekek esetében nagyon különböző hosszúságú lehet – arra, hogy kialakuljon benne a szándék az iskolai elvárások teljesítésére. A pedagógus pedig adjon időt önmagának a gyermek megismerésére, nevelői és oktatói módszereinek, elvárásainak kidolgozására.
Külön is hangsúlyozzuk, hogy a differenciálás minden gyermekre vonatkozik. E bánásmód nemcsak az iskolai tananyag feldolgozásában, hanem a gyerekek magatartási, viselkedési nehézségei esetében is alkalmazandó.
A kognitív folyamatok:
A csecsemők és kisgyermekek kognitív folyamataiban az észlelés és a gondolkodás eleve szétválik. Hat-nyolc éves korra a gondolkodás minőségi változáson megy keresztül.
1. A gyermekek képessé válnak arra, hogy tapasztalati úton érzékelve a tárgyakat, azokkal manipulálva összehasonlítást végezzenek; különbségeket állapítsanak meg; felismerjék, hogy az egyes tárgyaknak vannak állandó és változó tulajdonságai. Az a képesség azonban csak nagyon lassan alakul, hogy a gyerekek egyidejűleg több szempontból tudják megítélni a tárgyakat. Például az önálló közlekedés az első osztályos gyerekek számára igen komoly feladat, mert nem tudják megbízhatóan megítélni az egyidejűleg ható ingereket.
2. Jellemzővé válik a decentrálás; a gyermekek nézőpontot váltanak, eddigi szemléletmódjukról mintegy „átugranak” egy másikra. Olyan ez, mintha egy fát nézve hirtelen átmennének annak másik oldalára. Így mást látnak, bár mégis ugyanazt a fát szemlélik. A „több szempontú” gondolkodás azon a ponton következik be, ahol ugyancsak „összelátják” a gyerekek a képet; a fáról különböző nézőpontokból nyert különböző információkat.
3. Egyidejűleg csökken a gyerekek egocentrikus gondolkodása; így lesznek képesek mások számára érthető módon beszélni olyan tárgyról, ami nincs jelen. Ugyanakkor kezdik érteni a szabályokat, azok logikáját és szükségességét, és igyekeznek ezeket betartani.
4. Kezdenek ráébredni arra, hogy mások milyennek látják őket. Ebben a fejlődési fázisban óriási jelentősége van annak, miképp indul el a gyermekek iskolai pályafutása, milyen képük van önmagukról. A kedvezőtlen hátrányosan befolyásolja, a pozitív segíti iskolai teljesítményüket.
5. Az emlékezés is jelentősen változik az iskoláskor elején. Nagyjából 6–8 éves kor között az emlékezet inkább bizonyos asszociációk segítségével rögzít, például mozgássorhoz kapcsol – ezért (is) van szükség arra, hogy legalább az első két iskolai évben rengeteg mozgásos-cselekvéses-észleléses tevékenységbe ágyazódjon a gyerek ismeretszerzése.
6. Az emlékezeti stratégiák alakulásának kezdete iskoláskor elejére tehető, azonban 6–8 éves korban kimerül abban, hogy „kézzelfogható” halmazokat hoznak létre. Forrás
Tarts velünk gyermeked jövőjének megalapozásában ITT: